A problémás mondatokról eszembe jutott egy De Quincey-szöveg, A palimpsest, avagy az emberi lélek pergamenje, amely ráadásul a SAK-szöveg kontextusába is beleillik. Az angol mester műve a híres Suspiria de Profundis címmel ismert gyűjtemény (1845) legjobb szövege. Ebben a több "rétegnyi" szöveget viselő tekercsekről szóló ironikus szösszenetben az számít hangsúlyos tényként, hogy a középkori szövegtörölgetés félsikere valójában az újkori kutatások szempontjából sikernek minősíthető: annak idején el tudták tüntetni a szöveget, de nem teljesen, így a kortárs eljárások segítségével az eltörölt szöveg is visszanyerhető. De Quincey az emberi elméhez hasonlítja a palimpsestet ("minden újabb réteg elfedi az alatta lévőket örökre. S mégis: valójában egy sem tűnt el"), amely a halál pillanatában "örök jelenbe foglalja a múlt minden pillanatát", nem rendszertelen, hanem rendszeres. Visszatérve SAK gondolatához, szóval a palimpsest helytálló megoldás lehetne: az írás egyben eltörlés, egyben újraírás lenne, az írás aktusakor nem látszana az, hogy valami is található a papíron (illetve maga az írás törölne), az írás maga állandóan ismétlődhetne. Persze mindig más és más írná újra a régit, ezáltal SAK remény-definíciója lépne működésbe. A múlt emlékirata mindazonáltal én sem szívesen lennék - a Dán szerintem itt ferdít, előző példáihoz hasonlóan sarkítja a problémát, igaz, remek példákkal csal minket csapdába. Az ismétlést (mint ugyanazon jel újraíródását, mint boldog feleséget) az éppen aktuális szélsőségek közé helyezi be, de nem indokolja ezen közép csillogó-villogó arany-voltát. Talán majd a későbbiekben...
3. (11) SAK megismétli a második rész kezdetét - újból a Vagy-vagy első főszereplőjét idézi meg, olyan íróként jellemzi, aki gyakran tréfálja meg az olvasókat. Nem azért, mert mást írna, amit gondol, hanem mert az írottak mindig máshogyan értelmeződnek. Tehát az olvasói magatartás megzavarójaként említi saját magát, túllépve álneveken és csábítókon. Az olvasásban/értelmezésben így nincsen ismétlés? Ne olvassunk Kierkegaardot?
4. (11-14) A szöveg ezután bele is csapódik a tulajdonképpeni narratívába, az agyalásnak ideiglenesen lőttek. (Most jövök rá, hogy a szöveg szerzőjét eddig buta módon leSAKoztam, pedig CCznem kellett volna. Ezentúl így teszek.) Szóval CC beszámol arról, hogy egy éve felfigyelt egy fiatalemberre, aki éppen abban a korban volt, amikor a fiatalemberek a csábításban élik ki erejüket. CC-t elcsábította. A fiú egy nap izgatottan elrohan CC-hez, beszámol róla, hogy szerelmes, és viszontszeretik. CC egy pillanat alatt szétesik - megigézi őt a vallomás. A szövegben itt található egy eredeti törlés, amely szerint CC/SAK eredetileg tragikus befejezést szánt volna a műnek. A fiú szerelme tiszta és romlatlan. Másolnék egy roppant érdekes mondatot:
"[A fiú] szeretetre méltó nyíltszívűséggel árulta el, hogy azért látogatott meg, mert olyan bizalmast keresett, akinek a jelenlétében hangosan beszélgethet önmagával."
Mi ez, ha nem a pszichoanalízis alapsémája? A fiú megoldást keres, és egy tükörre lel CC személyében, kinek társaságában verbalizálhat, és elnyerheti a tolvajkulcsot. A narrátor nyugalomra inti a fiút, de közben csábítóan szemléli, hiszen látványa már-már egy ifjú lánykáéhoz hasonlít. A fiú nyugtalan. Szerelmes, de láthatólag nyomja valami a szívét.
5. (14-15) Egy intertext (Paul Moller, Kierkegaard barátjának verse, amelyet a fiú folyamatosan ismétel, CC-t ez még csak jobban megerősíti, hogy igen, ha ez eddig nem lett volna egyértelmű, a fiú meglehetősen szerelmes):
"Ifjúságom ködös hajnalából / lágyan kibomlik egy álom-lény, / vágyaim álma, jaj, te vagy, / Ó, te csodás égi tünemény."
Az álom-lény gyors megszólítása, "égi tüneményként" jelölése is az emlékezés aktusát juttathatja eszünkbe, azt, amit CC is problémaként ró fel a fiúnál. Szerinte a fiú az, aki ért az emlékezésben létező szerelemhez, viszont ezen képessége oda vezet, hogy új kapcsolata első pillanatában megöregedett. Nem az ismétlésben tudja megélni szerelmét, hanem ennek inverzében. Ez pedig nem dícsértetes. Hőseink mindenesetre kikocsiznak. Én pedig elkocsizom. Örvendek, hogy sikerült 6 napon belül visszatérnem, próbálom legalább ezt a tempót tartani.
