A korabeli élclapok gyakran foglalkozhattak vele, hiszen fura kinézete mellett tipikusnak mondható remeteként éldegélt Koppenhágában. Miután 1841-ben váratlanul felbontotta Regina Olsennel kötött jegyességét, Berlinbe költözött, hogy Schelling előadásait hallgathassa, de rövid idő után visszatért Dániába, és ott is maradt egészen haláláig. Csendességbe forduló, eseménytelen életében valahogy mindig körülvették a botrányok, bizarr életjelenetek. Ezek nagy részét ő keltette, de ifjúkorában tehetetlenül kellett végignéznie, amint összes családtagja meghal, apja pedig nyílt istentagadóból lassacskán vallásos emberré válik. Kierkegaard élete eseménytelen, de így is talányos. Az egybehangzóan az egzisztencializmus előfutáraként jelentős szerző és életműve a véletlenül bekövetkezett és tudatos krízisekre adott válasz, mely filozófiaként és szépprózaként egyaránt olvasható.